Szakadár ez a szív
kegyetlen ez a csend
a viharos múlt lakatot csent
az éltető dobogásra
hallgat tompán
vajúdik még nyomorán
egy kicsit
s csettint
a tornádó varázspálcájával int
a cilinderből előbukkan,
s hint csillámló csillagfényt
megint.
Libben a fátyol
lobban a tűz
vágtat a vágy
űzi a víz
rebben a szárny
reccsen a zár
dobban a szív
toppan a hír
pattan a húr
szakad a lánc
röppen a szó:
szabaddá válsz
