...ahonnan jössz, onnan jövök én is, amit te érzel, azt érzem én is, mi veled történt, velem is megtörtént, szavakat mondasz, s az én szám beszél, a szíved belesajdul, könnyem kicsordul, ha itt ülsz mellettem, lelkem benned rezeg, ha a düh szétvet, az én testem is…

  ...hol van az otthonom, se itt, se ott nincs helyem, nem tartozom se ide, se oda, sehol sincsen, semmi sincsen, mi megnyugvást adna, nincs vigasz és nincs remény, így felnőni – ez kemény, szavak, melyek másképp hatnak, ha máshogy gondolom: testemben vagyok otthon, itt is, ott is…

...közel jöttél hozzám, közelebb, mint jó lett volna, oly váratlanul ért, mikor rám lehelted bánatod, nem tudtam mit tehetnék mert már megtörtént, éreztem a számba összegyűlő fájdalmat, az értelmet kereső betűk halmazát, s a nyál sűrű iszapos kínját… leheleted bénító sötét gomolyagként…

  ...a csillámporos lófaszból is fingszagú szenzációt hazudó emberi elmét lealacsonyító primitív média hatalma megbabonáz, -na, ha hagynám, az elképesztő hír világraszóló: csak kattints és láss csodát, katt-reklám és katt-reklám és katt, az épeszű is megkattan-na, ha…

  ...véletlenül találkoztunk, újra, s nem utoljára, ó nem, nem véletlen, tudtuk ezt mindketten, láttál, hallottál engem, tettem, nem tettem, így ültem, úgy álltam, mondtam, nem mondtam, szemlesütve, nyíltan, kihívón igézve, csillogó szemekkel, ahogy bementem, ahogy kiléptem az…

  ...úgy lepi be az eget a fekete felleg, mint lelkemet a depresszió, talán fordítva van, ki tudja… a fent és lent bennem egyszerre van jelen, nincs már hova menekülni, összerogytam üres önmagam súlya alatt… mellkasom csupa seb, gyógyíthatatlan, s ez így van jól, a rideg észak felől egy…

  ...kinek a fájdalma fáj bennem olthatatlan? mint erdei tűzvész, eléget mindent, mi útjába akad, kinek könnye árad patakokban arcomon? árvíz a Tiszán, s a halál nyomomba oson, mi történt akkor a sötétben? mi nem történt, mikor történhetett volna? kié ez a szív, mi üres mint a kongó…

  Szürke az ég, esik… szürke a kedvem, megint, szürke a szemem még mindig, szürke kabátom elő kéne venni, szürke mosolyom le kellene tenni, szürke életem át fogom festeni, szivárvány színekkel újra kiszínezni…   ---   ...szürke macskám szürke egeret fogott, szürke ködben…

  Az időfolyosó végén őrült táncot lejt, átkot szór minden szava, kit eltalál lehelete, patkánnyá válva tombol tovább hosszú sorban sorsára hagyva, mint ki leprás, oly magányos, a végtelen űrben egyedül száguld a semmibe fénysebességnél is sebesebben, a gondolat elől menekül, mely…

    -nem vagyok az anyád! szólt elutasítón szád, pedig kezdetben oly nyájas igazi voltál, naponta jutalmaztál szirupos szívekkel, és én elhittem a beteljesülhetetlen ígéreteket: majd te szeretni fogsz örökké és mindenek felett… aztán néma csend, nincs felelet...   nekem mutatod…