Szerelmetes napsugarom

Vezess engem az utamon.

Fényecskék, ti segítő lények,

Várom, csillanjon létetek.

Varázsige hangozzék,

Kertem forrása csobbanjék,

Virágaim teljessége

Virítson a közepébe.

Madaraim daloljatok zengő bércen,

Ezer szólam szólaljon a végtelenben.

Húrom pendül pillangó szárnyán,

Trillázó kikelet ébred a máglyán.

Meghasad a mag, új élet fakad.

Hangom néha még elakad.

Aztán hömpölyögve áttöri a gátat,

S felszakad, feltárul a kijárat.

Olthatatlan szomjam csitul,

Mert szívemben végre élet virul.

ÉLET, mely nem köt, nem ragaszt,

ÉLET, melyben a szó SZABAD.

Múltam elenged, nincs többé bilincs,

Börtönöm rácsain több lakat nincs.

Madaram szállj csak, s én meglelem kincsem,

Ajándékod szétosztom földi életemben,

Így zárul a kör örök lelkemben.