ülök
látszólag minden rendben
csend van
majdnem
néha betrilláz egy feketerigó
szeretem, ahogy dalol
ülök
beszédes mozdulatlanságom
csupa ki nem mondott szó
magam elé mereven bámulok
az idő is befagyott
a tik-tak is én vagyok
csak ülök
ami bent van, nem látszik
csak figyelem,
ahogy egy elszabadult ménes robog át lelkemen
- mozdulj már! -szól bentről
- nem lehet! -mondom fentről
csak ülök
feltárul a másvilág kapuja
ahol izzó pokolfajzatok feszülnek egymásnak
remegve csapnak össze tajtékzó paripáikkal
dübörög és megnyílik a föld
tüzet okád és rettegéssel tölt
el e pusztító vérháború
reszket és izzad minden sejtem
az iszonyat léket ver fejembe
szívem egy vasmarok zúzza porrá
elevenen égek a máglyán
csak ülök
látszólag minden rendben
csend van
majdnem
