Nyáron vaddisznók röfögése ébreszt hajnalban,

bár hívatlan vendégek, mosolyogva nézem,

szeretik a cseresznyét ropogtatni, meg a vadalmát,

most tél van, s a fák között csillámló lilás fény suhan át,

angyal jár a havas kertben az ablakom alatt,

szárnysuhogását hallom, ahogy irányt változtat,

fülelek, meresztgetem szemem, ám nem mutatkozik újra,

talán ha nem akarom csapdába ejteni tekintetemmel,

talán ha megint csak gyanútlanul kinézek az ablakomon,

mint mikor mosolyogtam a vaddisznó családra,

talán az angyal is így működik, váratlanul beállít,

csillan, tovaillan, megmosolyogtat,

s egy szempillantás után elreppen,

mintha csak téli varázslat lett volna,

ám az érzés velem marad, a látogató örökre nyomot hagy

- szívemben