A Halál és a Szeretet kézen fogva sétált

az erdei ösvényen, szembe jöttek velem.

Látszólag nagy volt az egyetértés,

együtt mozdultak, mint kik szent szövetségben

titkos összekacsintással pecsételték meg

soha el nem múló szerelmüket.

Átható pillantással nyugtázták,

a szemem se rebbent eme felettébb

furcsa pár látványán.

Találkoztunk már külön-külön,

ugyan lehet-e jobb vagy rosszabb,

ha most együtt látom őket.

Ahogy közeledtek, egyre valószínűbb lett,

hogy a keskeny úton nem férünk el egymás mellett,

Kettéváltak, s én középen vártam, hogy most mi lesz?

Először a Halál suhant el jobbról,

fekete gyászruhája hozzám ért, meghaltam.

Mellém lépett a Szeretet balról,

finom kezével érintett, feltámadtam.

Magamban őrzöm lényük lényegét, egy lettem velük,

a Halál és a Szeretet bennem, mint lehetőség: együtt.

Ők libbentek tovább puhán, táncoltak, keringőztek

az élet kanyargós ösvényén.

A Nap beragyogott a fák közé.

Sólyom és varjú rebbent fenn.

Szarvas és róka szaladt lenn.

A múlt, jelen, jövő összeért.