Érzem hívásod, átrezeg az éteren,

mellkasomon kis rés nyílik,

  belopakodik szívembe,

összerezzenek, félek, de vágyom is

a szeretetet, vágyok szeretni, veled együtt érezni,

megpihenni a csendben, táncolni a dalban,

szenvedéllyel élni, énekelni, tűzben elégni általad.

A szív szava hív, félek,

hisz egyszer már átéltem,

nem biztonságos beleengednem magam,

kifosztott, eltaszított, kifacsart belőlem mindent,

amiért méltónak találtam magam…

a múlt miatt nem büntetem szívem tovább,

esélyt adok, esélyt kapok, engedem,

hadd legyen, mi lenni akar, szólj szív,

mit szeretnél, kit szeretnél ha lehetne szeretned újra?

- Mindent. A létezést. Ahogy volt és van.

És ami még lehet.

Szeresd az embert, az állatokat, a fát, virágot, bokrot,

az erdőt, mezőt, városokat, pusztákat,

a tengereket, hegyeket, folyókat,

Földanyát,

szeresd a Napot, a Holdat, csillagokat,

a Mindenséget,

szeresd, válaszd a fényt, minden érző lényt,

úgy szeresd, ahogy jó, ahogy szép és igaz,

és szeresd, válaszd önmagad,

Szívem.