parázs izzik számban,

fellobban, s a lángok

emésztő tüze égeti hamuvá

a nyelvemen maradt

kimondatlan szavakat,

a fekete füstben

mennyi kín, fájdalom!

-hát mondd el, mi fáj!

mennyi vacogó félelem!

-bátorság! csak mondd el!

mennyi fojtogató harag,

-mondd el, ezt szabad!

mennyi néma vágy!

-elfogadlak, mondd el!

ettől leszel valódi ember...

és amikor örülsz,

örülj egészen

és mondd el!