(Az erdő érintése, Kelemen Ágnes Art)

Van, ami piros

a tánc, a föld és örvény, izzó tűz,

hozzá szenvedély fűz…

van, ami narancs,

titokzatos, vágy és szépség,

férfi,- vagy nő? mindegy,

éppen úgy jó, akinek született…

van, ami sárga,

szelíd erő...

gyermekláncfű, amíg ifjú,

aztán lebben a szélben,

pitypang lett, eljárt felette az idő…

van, ami zöld és hullámzó,

végtelen mély, mint a tenger,

a hegyoldal magas füvet ringat a szélben…

van, ami kék,

áthatóan tiszta,

emlékszem a hangra,

hív a titokzatos túlpartra…

van, ami varázslila,

akkor látod, ha a köd mögé nézel,

már nem számít, mit gondolsz,

csak amit megérzel…

van, ami fehér,

a szűzhó, egy papírlap, friss kenyér,

egy vasalatlan ing, egy jóízű nevetés,

megcsillan a napfény,

légy készen, üzen a láthatatlan,

s előtte leborulsz…

van, ami fekete,

minden benne van,

ami kint és bent,

és lent és fent,

zuhanás, érkezés, búcsúzás,

...létezés…