-nem vagyok az anyád!

szólt elutasítón szád,

pedig kezdetben oly nyájas

igazi voltál,

naponta jutalmaztál

szirupos szívekkel,

és én elhittem

a beteljesülhetetlen ígéreteket:

majd te szeretni fogsz

örökké és mindenek felett…

aztán néma csend,

nincs felelet...

nekem mutatod tükröd,

homályos, ovális,

kopottas arany kerete

már rég nem fénylik,

ez a te tükröd, nézz bele te,

talán látsz te is benne valakit…

---

nem, nem vagy az anyám!

sosem voltál,

s elhitetted vélem

---

iszonyúan fáj,

de az még sokkal inkább fáj,

hogy én balga,

én hittem el, mert hinni akartam,

hogy van valaki,

ki anyám helyett anyám,

szeret engem,

csak engem szeret,

s ez most nem csalás

és nem ámítás...