Látogatóba jöttek az éjjel hozzám

Anna, a mama nővére

és Anna fia, az én keresztapám,

talán találkoztunk, nem emlékszem,

Laci, aki furcsa, más,

nem hisznek neki,

amit lát, az nem a valóság-

mondják,

kinevetik, megítélik, kirekesztik

és megvetik…

Anna fia, Laci, te nem bírtad el,

el sem búcsúztál,

tudd:

én hiszek neked,

én is látom, én is hallom,

ami nincs ott,

és ez így van jól...

én elfogadlak, befogadlak,

helyed van a szívemben,

érzem, milyen fájdalomban

élhetted az életed,

nekem is fáj,

mégis könnyebb,

mert én hiszek magamnak,

mert vállalom, hogy más vagyok,

nem érint a hitetlenség,

s a másság erejével

visszaolvadok,

lehetek már más is, meg nem is,

egy vagyok a sok közül,

neked is Laci, köszönöm...