SAJÁT HANGON

Viharok

2017. november 24. 12:49 - Hattyúdal

churning-536850_640.jpg

                                                                            2015

Szorul ujjamra a spanyolviasz

pecsétgyűrű

mint kenderkötél köldökzsinór

hattyúnyakamra

- nincs szabadság.

 

 

 

Vihar előtti csendben

kacag a gerle

baljós hírek cikáznak az éterben

nemlenni lennejó

ringass innen messze hajó

lelkem zátonyán megpihensz

szitakötő integet a távolban

fehéren hív tovább a vitorla

maradnék

már nem lehet

vihar jő

a szél Posszeidon dühödt haragjában

kilencszer csap partra.

 

 

 

Vadhajtás életem kéretem

önnönmagam színe elé

angyalbőrből cserzett ruhámban

násztáncom combfix lehelet

karmazsin vörös szőnyegén átlejtem

performens képlidérc aggályoskodó

ábrázattal csücsül a lét

foknélküli létráján

két part közt átível a bágyadt

zárójelenetbe fulladt bárgyú mosoly

kitikkadt bohóc tevegel szinapszisok

sivatag hullámain

két púp közt elalél

s a végén mindig dalol

a kenyér

 

 

Hétrétgörnyedt fájdalom

cimbalmoz a hátamon

kínom itt van

de a fátylamon túlról ered

ott néma rettegés az úr

itt ordító barlangomon fúr utat

féreg

s jár kel magányom

korom poklába

fel és alá

 

 

Asszem nekem végem

s a végén vég nélkül

kattog a kerék

mint lejárt lemez

otromba trombita fúj

takarodót

a végkifejlet hajnalhasadások

eget-földet rázó sikoly

tesz pontot a végtelen

zarándokút szomjúhozására

pont.

 

 

 

 

stairs-735995_640.jpg 

 

Elhidegült testemen

vacogás ül szüntelen

hétrétgörnyedt hátamon

zongoraleckét ad a fájdalom

pokol tornáca

illúziók oltára

belezuhanni lenne jó

s a kiút ösvényét bejárva

hazatér a tékozló fiú

megfizette aranyérméjével a bűn zsoldját

szájából tüzes gyíkként

kileheli zsolozsmáját

hitegeti ezer vakreménység fok

kínja oly magasan

hogy már tébolyodott

veszik el minden a lét erdejében

kilenclyukú hídon át könyörög a messzeségben

belül elfojtott tüze apad

izzó parázs csak, mi egyszer tán lángra kap

őrült tombolásba kezd a lángcsóva

felemésztve önmagát, s kihányja

a taposómalom

utolsó gondolatfoszlányát.

 

 

Tornádó közelít a tapsviharban

belladonna lágyan hajladoz a metamorfózisban

a halál jogosan heverész a heverőn

kínjában heherész a lepedőn

tépett illúziók foszlanak álmában

hajnalpír dereng az éjszakában

az ablak törött üvege helyén

Plutó kutyám üldügél

vajon mit üzen fekete szeme

vajon megfejtem e

lehetséges e?

Alvilági meghívót hozott

rémületemen jól mulatott.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hattyudal555.blog.hu/api/trackback/id/tr5613367109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása