Eltorzult arccal köpködök,
égre - földre esküdözök,
-nem én voltam!
mentem, mi menthető,
még a folt hátán foltot is
lehazudnám a hajléktalan rongyairól
csakhogy álszent álarcom eltakarjon,
-nem én voltam!
tisztszagú erkölcscsősz kapkod
ruhátlan ribancok után,
oh mekkora kurvák, kiált fel
majd megemeli cilinderét s beleugrik
abrakadabra
már sehol sincs
eltűnt, s vele a bűn is
-nem én voltam
a rácsok mögül cinkosan
cincog cigánybajúszú nagyapám
kacsint, majd hátratekint
-nem én voltam!
vakPali mindentlátó szemüvegén át
kémleli az eget, hogy megtalálja
azt a csillagot,
mit még halála napján is letagadhat
-nem én voltam
felfordul a gyomrom hömpölygő hazugságaidtól,
epeszín szavak keringőznek ki a szádból
-nem én voltam
s én hiszem, mert hinni akarom,
hogy a Marionett-bábú nem én vagyok
a madzagot nem te rángatod
a csigalépcsőn lefelé indulok
azt nyikorogja minden lépcsőfok
-nem én voltam
támolygok a szűk dohos falak közt
egyre lejjebb, egyre csupaszabban
lemarja rólam még a húst is
az igazság kristálytiszta illata
-lehet,hogy én voltam?
