...sok éve volt, én mégis

köszönöm, hogy jöttél,

éppen akkor, amikor kellett,

sosem feledlek,

még mindig álmodom rólad,

ajándékod benne van

minden tiszta napomban,

az együtt megbámult Holdban,

a fűbe szórt rózsaszirmokban,

verseid betűiben, szomorkás szemedben,

a titkos kézfogásokban,

futottunk zuhogó esőben,

mennyit nevettünk a parkban,

izzadt testünk mámorában,

mikor egyesültünk a végtelen pillanatban,

ó nem, hogyis feledhetném,

általad több lettem,

amit kaptam, talán visszaadhatom

majd egy másik életben,

lelkünk megkeresi egymást,

ebben egészen bizonyos vagyok,

soha nem feledlek el,

emlékezem rád,

ma és az idők végezetéig

viasz nélkül...