Hát nézd, beborult újra,

a szitáló köd függönye most mindent eltakar,

s a gyertya fényében csak az igazán fontos látszik.

Kintről egy csonka templomtorony harangjátéka zenél,

giling-galang, vállunk összeér.

Várj, teszek fát a tűzre,

ne fázz Édesem, még odébb a hajnal,

kérlek, mesélj!

Mephistóval hogyan barátkoztál össze?

Várod még levelét?

És láttál medvét embert ölni a cirbolyafenyők alatt?

S a vérszagra gyűlt vadakat elzavartad égő fáklyáddal,

vagy hagytad, hogy a természet íratlan törvénye lépjen hatályba?

Szeretsz filmet nézni, ugye? Elképzelni, vágyakozni, szomorkodni,

megijedni, ha rút boszorka közeleg, s csoszognak a padlón léptei.

És szemed eltakarva keskeny résen lesed a borzalmakat?

Mert kíváncsi vagy ugye? Mi lenne ha…..?

És a hős helyébe képzeled magad?

Megmented a világot, a királylányt és az esőerdőket?

A tűz fényénél elmerengsz dédapád örökségén?

Ő csak tette a dolgát, s lett bukott forradalmár.

A becsületén esett csorbát te köszörülöd fényesre?

A halhatatlanság elixírjét hol találtad meg?

Talán Flamel úr szolgálatába szegődtél s elloptad kincsét?

Ne aggódj szívem, a kincs mindenkié.

Ne nevezd tolvajnak magad,

add oda kezedből, mit sajátodnak hiszel,

s megkapod, mire vágysz, az egész világ a tiéd lesz,

hiszen te benne, s ő benned teljes.

És hallottad a kalitkájából szabadult kismadarat énekelni?

Milyen a szabadság hangja?

Trillázó kikelet, mely rezeg minden sejtedben?

De szeretném én is érezni ezt!

Azt mondod szereted a varjú hangját?

Hisz ő is énekes madár,

bizony, a látszat néha csal,

s amit rútnak hiszel, fájdalmasan valódi.

Tudom jól, már ezerszer elmondtad nekem,

a szabadságnak ára van, a fogadkozások ideje lejárt.

Angyalokhoz imádkozni önámítás.

Inkább az ördöggel cimborálj!

Erejét nekem adja, ha szemébe nézek, s elismerem,

tiltakozni ellene felesleges, léte oly egyértelmű,

mint mikor döghúsból tép a keselyű.

Tudom jól, már ezerszer elmondtad,

ne fessem rózsaszínre, mi nem az.

Lássam annak, ami,

akkor megreped a festett kép,

igaz, Bel Ami?

Olyan félelmetes meztelennek lenni

a sok rókabundába öltözött úr közt?

S a falra akasztott szarvas trófea rád nézett,

te iszonyodva fordultál el könnycseppel szemedben,

s a vadásszal szemrebbenés nélkül háltál?

Mesélj, miért bújtál el évekre?

Bújócskázni akartál? Ki elől menekültél?

S kit talál aki megtalál? Ki vagy te? Mesélj!

Én hallgatlak….............….....……..a csendben jól hallak.

A tűz kialszik lassan,

Kedvesem, ideje nyugovóra térni.

Az új naphoz, meglásd, elég parázs marad.

Felszítjuk a tüzet hajnalban,

új mese kezdődik,

csak bízz bennem.