Lehetetlent kértél,

nem maradhatok,

szavaim lassan lebomlanak,

mintha sosem léteztek volna,

testem helyét betölti a tér,

hiányom megöl majd, tudom,

sajnálom, mennem kell,

ha maradok, én halok meg,

hívtalak ezerszer, gyere velem,

te mozdulatlan, háttal álltál,

rám se néztél, némaságba burkolóztál,

gyötörtél kimondatlan vágyaiddal, majd vádaskodtál,

aztán hízelegtél, s újra ellöktél,

döntöttem, meghagyom neked mocsarad,

egyedül játszd tovább….

A csend pókhálót szőtt a sarokba,

a szoba kiüresedett,

képetlen a fal,

függönytelen ablakod,

mint ruhátlan céda

bámul a sötét semmibe,

hátborzongató az éjjel,

kusza hangfoszlányok

táncolnak körbe-körbe.