Álmomban két galamb voltam,

fehéren szárnyaltunk a kék égen,

ámultam is, hogy lehetséges,

ha ott vagyok, itt ki van?

Csak bámultam, ahogyan a pillanat elillan,

ha lakatot tesz rá a szándék,

eltűnt mindkét madár, lehet, hogy nem is létezem?

A csend szokatlanul beszédes ezen az éjjelen:

minden igaz és semmi sem,

az üres szív van leginkább tele,

amint távolabb, egyre közelebb,

felejtsd el, hogy majd rátalálj,

amiről nem tudsz, az is fáj,

zárt ajtón érdekesen kopogj,

23-án szerencsecsillagod felragyog,

abrakadabra, szezám tárulj,

a ki nem mondott szó ölni tud,

szól a varjú, ó de kár,

"hess, madár"

senki nem vehet el tőled semmit,

semmi sem a tiéd,

bátran félj,

születtél,

élj!