(a kép Fefe fotója)

...az út végén

van egy ház, régi,

omladozó falai

alig tartják már a tetőt,

csak még egy szó,

s összedől,

mint lassított felvételen,

úgy száll a por,

halott cserépdarabok és kettétört

téglák repülnek szanaszét,

a pillanat súlya ránehezedik

az időre

és a falak leomlanak,

elpusztul egy élet munkája,

a megsemmisülés örökre szól,

a föld elnyelte,

mintha sosem létezett volna...