üszkös szívek az enyészetben

drótkerítésen száradnak a napon

unos-untalan dicsér ledér cafka

csak a napi adagod meglegyen,

boldogtalan megboldogult kalapja

repül, viszi az északi szél,

holtvágányon tolat a századvégi mozdony,

a sínek párhuzamosak, találkozunk

a végtelenben véletlenszerűtlenül

c'est la vie, harsogja egy számkivetett kerub,

ó csak a Didergő király ne fázna már, a vacogása megőrjít

elsüllyedt a hajó...fuldokolsz? hát itt az idő!

az oxigéndús oxigénpalackból éltető levegőt

nyomnak le gigádon, hogy hörgőid örömükben

menten hanyatt, meg homlok, eszetamás jelmezben

átkirándul a határon megannyi eleven kardnyelő, tűznyelő

sátorozó vándorcigány, még a bajuszuk is égbekiáltó,

(Dali elbújhat egy égő csipkebokorba )

s bűnös lelküket a drótkerítésre dobálod a szívek mellé,

hadd tisztuljon az is, Belzebub tedd a dolgod,

ragyogjon ám minden, míg világ a világ,

piros alma, aranyág.