Korán reggel felmentem a hegyre, kiültem egy sziklára. Néztem, ahogy ébred a Nap.  Pirosan dugta elő arcát a lilás-rózsaszín felhőkből. Csodás volt. Megható együtt lenni a természet ébredésével. Hangoskodásra kaptam fel fejem, arra jött egy akármilyen idegen nyelven karattyoló férfi és nő. Letelepedtek mellém, és tapintatlanul beledumáltak a napfelkeltémbe. A természet megrökönyödött viselkedésükön. Én is. Tapintatlanul meditálni kezdtem. Egy percen belül már ott se voltak. Van, aki nem bírja a csendet.