Hol volt, hol nem volt, réges-régen egy messze-messze galaxisban, túl az Óperenciás tengeren, még az Üveghegyen is túl, Nevesincs királyságban, Nekeresd országban, annak is a hetedhét határában, ott, ahol a kurta farkú malac túr, egy nap, hogy melyiken, még öregapám se tudja, tán 100 éve, vagy 1000 éve, hajdanában-danában a feneketlen tó partján (ahol a kiskacsa fürdik Lengyelországban, hogy csodaszép hattyúvá váljon) az égigérő fa tetején, de az is lehet, hogy a 77 gyökerének egyikén, mit 77 sárkány őrzött, vót egy kacsalábon forgó cifra palota, annak is a hetedik tornyába vót egy szoba, ahol biza felébredt vala egy hajnalon Csizmás Kandúr, álmosan megdörgölte szemét, kinyitotta a három közül legnagyobb ablakját, kinézett és felsóhajtott:

- Hú de kqrva messze lakom.

Ezután boldogan élt, míg világ a világ, de legalábbis míg meg nem hótt.

Itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána!