érzem bőrömön eltitkolt vágyaid,

keserű ízét ki nem mondott szónak,

hallom lényed mélyéről

felrezgő dallamod,

megérintem páncélod,

mely mint pipafüst

foszlik szerte szét,

látom, amint nap-nap után

pásztorórára csábít a szenvedély,

rabságod illata elillan jöttömre,

szemedben félelem: lelepleződtél,

(remegve kérdezel)

- ki vagy te, honnan ismersz?

- én vagyok a figyelem!