épphogy felkelt a nap,

vele én és sétálni mentem,

szembe jött az élet,

tragikomédia az egész,

ott állt előttem egy 100 kilós álhatalom,

meg a békesség nagykövete.

- engedelmeskedj! -nem hallod!?

üvöltött, szeme szikrázott,

a másik csak nézett szelídül,

az erőszak sziszegett:

-süket vagy? ül! ül! ül!

a másik csak nézett szelídül,

rángatta az álságos

nyakánál fogva,

amaz nem mozdult,

csak nézett szelídül,

nagy kutya-kicsi ember.

melléjük értem, képzeletben

megsimogattam a bozontos

békés tekintetű kutyafejet,

ő leült és nézett szelídül.