lélegzem, létezem…..

jóváhagyásod sem kell már,

saját jogomon

szólok, s dalolok,

lám az érkezés meglibbenti

sejtelmes fátylát

múltnak s jövőnek,

összefolynak az emlékek,

táncot járok a Holddal

fütyürészek a Nappal,

kacagok csillagokkal

együtt sírok a szomorúsággal….

elfelejtlek, s emlékezem,

szárnyra kél minden valaha

elsóhajtott sóhaj,

új évad következik:

függöny fel!

színpadra lép a főgonosz,

torz alakja fölém tornyosul,

- ne félj tőlem, nem bántalak!

így szól,

- te engem nem tudsz bántani,

felelem nevetve,

- már nem, hisz ismerlek jól!

lélegzem, létezem…..