Művész: Bernard Buffet

Még a villamos sem jár, a Hold az úrnő az égen,

a ködszürke nagyváros közepén

kopottas barna kabátban álldogál egy alak

a sarki fűszeres előtt, egyforma gombokra

nem maradt pénze, mind más színű,

bal kezében kalitka, benne madara,

csuklója villan a rövid kabátujj alól, jobbal

gallérját fázósan nyakába húzza,

sálja lengedez a szélben, semmit sem melegít

pőre bőrén. S lila cipője oly poros,

mint ki évezreden át gyalogolt.

Valaha nadrágja pepita volt,

de most folt hátán folt.

Orra piros a novemberi hidegtől,

mintha igazi krumpliorr lenne rajta.

Rőt haja drót, égnek mered,

kalapja nincs ma rajta, otthon felejtette,

üres tekintetét a kirakatra mereszti,

érzések nélkül bámulja az élet fűszereit.

A hajnali derengésben lassan bontakozik

ki emberi lénye, megtört szíve alig-alig

dobban szakadozott kölcsöninge alatt,

kismadara szárnya megrebben,

csak ő hallja e csendes életjelet.

Távolból vaskerekek fakósárga kattogása hallik,

a bohóc tétován lép ki egy hirdetőoszlop

árnyékából, mintha titokzatos mosoly lenne arcán,

az ideiglenes megállóba érkezik az első villamos,

ő felszáll és az átviszi a holnaputánba.