(Kép forrása: Bratan Erzsi Az üveghegyen is túl https://www.pieris.hu/galeria/ )

...nem jöhetsz közelebb,

emlékeztetsz:

a találkozás fáj,

pedig réges-rég történt...

magány, hirtelen halál, gyász….

kidobtál, mint hetediket,

lehet csak álom,

mégis igaznak hittem...

kerestelek, nem találtalak sehol,

árvaság lett rongyos ruhám,

elnyűtt, foltos,

még mindig hordom,

ifjúságom édes madara

elnémult,

üres szív lett társam,

ezer éven át

hű voltam hozzád,

ott ragadtam, hol varjú se jár...

egy hétfőn hatalmas fekete felleg jő,

napot takar, a holdat is,

egy reménycsillag sem látszik,

szélvihar tépi rongyaim,

s én pőrén reszketek...

egy csepp kegyelemet kérek csak,

új ruhát és mannát...

lélekszakadva hívlak,

hogy megtaláld a vacogót

ott túl az üveghegyen,

s visszatérj önmagammal ide,

hol az igazság

leplezetlen

és nincs te,

nincs én,

 megbékélés van...

 és megérkezés