- le kell venni

azt a szemüveget,

bár divatos, trendi rózsaszín,

ne csak hirdesd:

lásd a valóságot….

s tedd láthatóvá csillogó szemed,

és mindazt, mit rejtegetsz,

hogy a szégyen tüze égesse hamuvá

a fájdalmadat...

- de félek látni, amit látok,

félek látszani,

páncélom nélkül ki vagyok?

s mit lát az, aki még sosem

látta a felkelő napot?

sosem beszélgetett a széllel

és sosem hallotta a végtelen csendet,

soha nem táncolt esőben,

és soha nem érezte a földet,

ahogy néha megremeg...

- ne aggódj szívem,

én is félek,

de jobban megrettent

az a lehetőség,

hogy vakon, csillámpónis

párnák közt haljak meg...