Isten tenyere kérges volt,

mikor megsimogatta arcom,

isten tenyerén ébredni álom volt,

megriadtam, a lehetetlenhez

fűződő viszonyom egyetlen

pillanat alatt foszlott a semmibe,

hittem addig valamit,

aztán hirtelen az egészet

máshogy láttam,

elveszíthetek-e bármit is,

ami nem az enyém,

s lehetséges-e alkut

kötni önmagammal,

ha az önképem a tét,

másokhoz képest élni

felveti a kérdést,

bizonyos értelemben

vajon egyáltalán létezem-e,

istennek van humora,

mert nem létező arcom simogatja.