...ott, hol a sötét éj ér utol,

állj meg, várj, ne mozdulj,

érzed? kúszik a félelem felfelé testeden,

remegsz, sikítanál,

de csak néma hangra tátod a szád,

suttognak az árnyak,

látod, amint feléd lépnek

a rettenethadsereg zombi katonái...

elájulnál, de tudod, nincs

hova menekülni,

a túloldalon ugyanez vár,

aztán azt hiszed, képzelődsz,

mikor pajzánkék angyalok táncolnak

körbe-körbe,

nézz bele, nézz bele,

szól füledbe harsonával kísért

mennyei dallamuk,

s ezer tükröt tartanak eléd,

bátor vagy, hisz bejártad már

ezéleted háromnegyedét,

de amit látsz, az megrémiszt,

a tükrök ezerféle érzést, ezerféle képet mutatnak,

barátaid, szerelmeid, ellenségeid örömét-fájdalmát,

a gyávát, az okoskodót, az erőszakost, az álságost,

kőművest, tanárt, gyilkost, orvost,.....

az embert...

mindannyiunkat,

tebenned...

az igazság magához ölel,

s a sötét éj véget ér...