...álmomban együtt utazunk
a semmibe tartó vonaton,
s derekam köré fonod
ölelő karod,
mint réges-régen...
már megcsillan
a napfény ezüst hajamon,
egykor konok tekintetem
szelíden pihen
a válladon...
felébredek, s emlékszem
erre az érzésre,
lelkem a végtelenben
találkozik lelkeddel:
egy pillanatra megérkezem...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
