Triptichon

Lélekképek

I.

...és itt az idő

elengedni egy kezet,

melyet sosem fogtam meg,

a kart, mely sosem ölelt,

mégis megtartott a pokol tornácán,

alig szólt a száj,

tanított szavak nélkül,

kihallottam a csendből…

II.

s ami eddig sosem történt meg,

az volt a legtöbb, mit szeme adhatott,

újra bízni hívott engem

és hitt bennem helyettem,

amikor atomjaimra estem szét...

könnyek fátylán át tisztán látott,

ha szenvedtem,

nem, sosem sajnált,

csupán velem volt…

III.

éjjel fekete lepke

szállt a lelkemre,

dalommal gyógyítottam,

s ő átlibbent

a hajnali fénybe,

hamuvá lett,

elégett...

fekete korom

száll a szélben,

énekemmel elkísérem,

bárhová is tart...