megfáradtam…

oly sok percet, órát,

napot harcoltam,

mintha a hiábavalóság

mohósága űzne

céltalan játékot velem,

már idejét sem tudom,

mikor és hogyan kezdődött

ámokfutásom…

keresem a szavakat,

elvesztek útközben

és már nincs erőm,

hogy megkeressem…

kesergek a világ sorsán,

látom, ami reánk vár…

mit tehetnék?

kérdem minden pillanatban,

s nem jön válasz,

az isten kétségek közt hagy…

megfáradtam, most

megpihenek...