novemberi szürke estén

kicsiny házamban

békesség, hasított fa, füst és fahéj

illata andalít...

a kandallóban tűz lobog,

az én tüzem,

bennem is ég,

arcomon érzem finom melegét...

vörös, narancs és sárga színben

pompázik a tér,

táncolnak a lángok,

fényük megcsillan szememben

és én most boldog vagyok...

fekete és fehér bundás

kutyáimat cirógatom,

elmélázok életemen:

ami volt, ami lesz,

már oly lényegtelen,

nincs mit veszítenem,

csupán az illúzióim...