...hát eljött ez a perc,

búcsúzom, vége,

nincs tovább,

tudtam előre, mégis

a kínok kínja járja át

testemet-lelkemet,

megtörtént, bevégeztetett…

sírtam egy teljes hétig,

aztán üvöltöztem a tenyerembe,

a féreg, ki fába szorult,

nem volt ily nyomorult,

aztán némán léptem mérföldeket

a senkiföldjén,

míg össze nem estem…

szemem a semmibe révedt

s én már nem is léteztem,

s akkor – egy váratlan pillanatban

csoda történt:

szétszakadt a láthatatlan szál,

mi eddig összekötött veled

s elengedtelek ott,

bizony minden rosszat és jót

megláttam benned, eggyé váltunk,

így lettem teljes,

már nem kell többé találkoznunk...