...ajtóm tárva-nyitva áll,

bárcsak a halál jönne már,

bárcsak megölelne, s talán

elvinne innen messze,

hol a titokzatos mágus vár,

bárcsak jönne a halál,

igéző szemén át

a végtelenbe veszne tekintetem,

mint akkor éjjel,

a rettegés

nem olyan nagy ár -

cserébe az újjászületésért...

---

ég veled, tudom most jó,

már semmi sem fáj...

ha visszatérsz, majd mesélj,

én itt várok rád...