Egyik éjjel, hogy melyiken teljességgel lényegtelen
sütkéreztem a Hold a kerekpofájú tükrében
mit az Isten
éppen olyan helyre biggyesztett
hogy csak akkor nézhetsz bele
ha pont ott nyitod ki a szemed,
mikor rád kacsint
aztán legyint,
hogy megint
pocsolyába lépett aranyosan ezüstös cipellője
ám de:
mintha nem lenne még elég bajom
ajtófélfástól beront
a dolog
dermedten hunyorgok az éterből kibontakozó
váratlan hattyútáncára az éj sötét taván
Hacsaturján
a másik oldalára fordul
s mikor bevillan saját ködébe a tünemény
Hermész kölcsönadá kardját
s vígan fütyörészik tenyerét dörzsölvén
a ciklikusság látványos hülyeségén.
Na de:
a dolog
dobozból kandikál
kibontakozásért sorban áll
csakhogy Murphy szerint törvényszerű
hogy a választás időszerű
s megközelíthetetlenül észszerű-
tlen
hű de
a dolog
érdekes mert rejtélyes körülmények között
tűnik fel a parttalan óceán hullámok fodrából
a dolog
veszélyes, mert erényes álruhája lehull
mint Newton almája
s szétloccsan kutacsomon a rohadt löttyedt bélsár
hadd térjek vissza oda, hol
a dolog
izgalmas mint Möbius szalaggal átkötött
várva várt ajándék
s oly meglepetés
mint mikor a Mikulás
feneketlen zsákjából előkerül
az elkerülhetetlen utolsó végzetlélegzet
a dolog
grandiózus baljós Nostradamus
s jobbján szimultán sakkozik vakon
a balga trónfosztott mágus
a dolog
rémisztő szenvedélyek korlátlan lehetőségeinek
otthonosan keringő hajléktalan dervise
s így hajnalhasadáskor megállapíthatom
hogy a dolog
a legszebb dolog a kozmoszban, mert
minden lehetséges
