csupaszon tátogok a porban
lüktető kicsiny szívem darabokban
hol a mami, hol van óvó szárnya?
és kitől kapok enni
hol fogok melegedni?
körbe nézek – sehol senki
ó jaj, gyötrő félelem sötét fellege
lassan araszolva kúszik felém
a kulcslyukon át
anyuci! anyucikám
leestem vagy kidobtál a fészekből?
lázasan zakatol agyam
rángat az örvény
szippant magába
reszket minden sejtem
hogy lesz ezután
hát nem kellek neked?
csöppnyi lelkem facsarodik görcsös pózba
ringatom magam
beleolvadnék a semmibe
ne ne ne !!!
nem bírom ezt elviselni
széttép a fájdalom
árad szívemből a halál szaga
e füst belep s marad egész életemben
ne ! kérlek ne menj !
suttogom belül egyre – némán
nem hallod
már csak a hátad látom
s ripityára tört a gömb Karácsonykor
könnyes szemem jaj apám észre ne vegye
hisz nem szabad sírni, ezt darálja egyre
nyelem kínom
fejem felett cikázik az Úr mennydörgő haragja
te kis senki ! Minden nő kurva !
- ítél : s szeme hipnotizál
ha szeretetet akarsz, engedelmeskedj !
ezt üzeni részeg mámorán át
másnap másnapos
s anyukám sehol sincs
üres az agy üres a szív
apám követelőzve ölel
mint ki ölni készül
édes lányom, hát nem kellünk
gyere vigasztalj !
gyermek lelkem meghal
a gyere ide – takarodj közt
kifacsart értelmem kong
mint üres szoba
nézek anyám után
s úgy maradok
csak várok és várok
...várok…
ezer év szenvedés végén
egy kéz közeledik puhán felém
lágyan tesz tenyerébe
s emel, egyre feljebb
fel a fészkembe
hol rálelek a szeretetre
itthon vagyok
