Utolsó sóhajom száll a szélben,

száll a szélben, minek mennie kell,

utolsó pillantás, felszárad a könny,

ami marad, a bánatöröm,

elmegy némán, utolsó sóhaj,

menny és pokol összeolvad,

a rettegett tett visszaszáll, s én állok

emelt fővel, becsülettel, én vagyok,

s nem felmenő rokonom.

Száll a szélben a titok,

a fekete galamb szárnyra kél,

s északfelé hazatér,

újra éled az eltemetett múlt,

kettétört szív egybegyógyul,

cseresznyefa virágzik az ablak előtt,

bánat a mennyben,

pokolban öröm,

lement a nap, álmodok,

éjjel szélcsendben ébredek,

eszmélek, lélegzek,

hajnalban száll a szélben sóhajom.