s lám milyen kegyetlen
kegyelem, mikor a létezés
értelmét kormos lelkemben
érzékelem, s lüktető szívemben
tűzszünetet rendel el elvhű
elvtársam, mielőtt harcom egyléptékű
sejtmembránján át
torpedózza a nap hélium magját,
szemvakító elrettentés,
s lőn sötétség
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
