ott állt az út szélén,

ijesztő, gonosz tekintete mélyén

soha el nem mondott rettegés

ült, ördögűző arcán kínná feszült a maszk,

azt csak a legbátrabb látta,

mi van alatta, s ha lenne ereje szólni,

(a némasági fogadalom ideje lejárt)

elsírná azt, mi ezer éve fáj,

hogy bedarálja a magány,

mert a szégyenteljes titoknak,

mit jobb lett volna

nem tudni, nincs társa,

egyedül cipeli batyuját,

az út szélén állt a lány,

talán várt valakire,

pedig azt már rég sejtette:

Godot sosem jön el,

aki rászól, tedd le,

ébredj már fel,

nem a tied.