Alkonyodik, hervad

mára a Nap virága,

szélcsend ül a tölgy ágára,

készülődik a vén bagoly

huhogását szórni a világra,

a sötétség egyre bátrabb,

lopakodik az utcákra, házakba,

kulcslyukakon át a szívekbe,

ne félj, már úton van

a lámpagyújtogató, közeleg,

beköszön, s fényt gyújt, szemedben

megcsillannak a csillagok,

mosolyog az öreg Hold

és az éjjel sejtelmes takarója

lágyan telepszik a tájra.