Kis vadóc pulya él testemben

azóta a hihetetlenség ködébe burkolózó nap óta,

úgy maradtam rettegésben, ősidegen érzésben

hallucináltam éjszakánként, hogy szeretsz

és soha többé nem történik meg -

A vágy utánad felemésztett minden épeszű

mozdulatot bennem, s fagytam halálra azon

a lidércfényes tavaszi hajnalon.

Gondolataim sercegtek a sparhelt füstös

platniján, vajon hol lehetsz,

amikor nem vagy velem.

Mint harmadnapos kutyakölyök,

kit szuka csecséről téptek le,

úgy szűköltem legbelül

anyátlanságra ítélve – életfogytiglan.

Ám lelkem másként döntött,

nem élhetek le egy életet

önnön börtönöm poklában.

Szabadulásom ára az,

hogy visszaadom szabadságod.

Lentről nézve lehetetlen küldetés,

hogy gyógyítsam hóhérom,

pedig néha azzal, hogy hagyom,

a világ tótágast álljon,

minden a helyére kerül.

Átokból áldás lesz,

a kínból kincs,

félelemből:

........