...mint apró porszem

lebegek ablakom előtt,

beragyog a nap, s a fényes

sávban értelmet nyer létem,

belefeledkezem a távolba,

tágulok egyre

látható és láthatatlan

csillagokon túlra,

hatalmas a világegyetem,

ez megnyugtat,

egyszemélyes aggódásom

oly nevetséges,

önfeledt kacajom

felold ma minden félelmet...