Vágyom

törni-zúzni,

őrjöngve küzdeni,

kapálózva üvölteni

láthatatlan démonokkal,

ölelve ölni,

nem remélni kegyelmet,

végül kimerülve

elalélni képzelt karokban,

fáj az árulás...

aztán lenni csak,

mint semmi tollpihe

holdfényes

sejtelmes éjjelen,

csend van,

 törékeny pillanata

lüktető életnek:

szívdobbanás,

szeretni szabad,

akkor is, ha fáj...