- nekem már mindegy,

veszteni valóm semmi,

 egyik körből a másikba menni

sohasem késő,

sóhajtotta az ördög,

majd a Nap felé kacsintott,

egy elegáns mozdulattal

hátraarcból hátraarcot vágott,

pipacsos búzamezőkre vitte patája,

táncra perdült, addig ropta,

míg hírét nem vette

 jónéhány boldog ördög,

hogy buli van a Földön,

s együtt táncoltak az élet mezején,

 kacagva énekelték:

nincs más lehetőség,

mint kibékülni a lehetségessel,

mert a lehetetlenből már épp elég!