A közelben vagy, hallom,

ott ülsz rég kiszáradt faágon,

egyre károgsz,

abba nem hagyod

már időtlen idők óta,

-elég volt Rebi – szólok

-hess madár!

Ám szólamod csak mondod,

kár, kár kár!

-Elég! Elég! Elég!

hallgass már!

-Kár, kár kár!

Távolba révedek,

messze a hegyen túl,

dallamok szállnak fel torkomból,

szívemből zengenek, betöltik a mezőt,

már nem hallom, hogy

kár, kár kár!

csak a saját énekem.