…. éhezem és szomjazom:

ugyanaz lesz-e még,

mit valaha az éden

létszomjat oltó

kristálytiszta vize

csillapított?

valamit kergetek,

ami mögöttem jár,

elfáradtam,

megpihenek,

így utolér talán

a boldogság,

találkoztunk már,

ez déja vu,

sírok-nevetek,

aztán mint rózsaszín köd

szétfoszlik a térben….

s én megyek tovább...