Önirónia legfelsőfokon

Crescendo espressivo rubato

...de ez kell neked,

a legjobb a világon,

látod már?

hallod az isteni hangot?

na, milyen?

ugye megmondtam,

ma szintet emelkedhetsz,

 ez egy dimenziókapu,

csak át kell lépned,

és ugye milyen különleges a lényem,

éjjel-nappal szinkronicitásban élek...

...a süket csend körbevesz,

szólnál, de nem lehet,

hátán Hádész rémképe sejlik,

ezt látod mindig,

-mi rosszat tettem?

mint féreg furakszik

bőröd alá a gondolat:

nem is létezem…

majd hozzád fordul negédesen:

szeretsz te engem?…

...öt sörrel hasában

Buddha tudatról

prédikál,

lenéz rád

az általad emelt

piedesztálról…

(vagy nem)

...ítélkezem,

tehát vagyok…

„valaki”

SOS!

Mentsd meg

Uram

magamtól

magadat!