...emlékezem: látom magam,

amint az égre emelem

gyermeki szemem,

a tanyán éjszaka van,

a sötétség régi ismerős,

a fénylő csillagok

oly távol ragyognak,

és én hiába vágyakozom….

az évek kérlelhetetlenül peregnek

itt a földön…

lassan ráncaim rámköszönnek

fáradt arcomon, mire meglátom

mennyi csoda van

itt a földön…

embernek születtem, könnyekkel,

fájdalmakkal,

felhőtlen örömmel, s a lét

elviselhetetlen könnyűségével...