...még az ég is ünnepekre készül,

hamisan csillogó

hóporcukrot szór a tájra,

belepi régmúlt idők fájó sebeit,

ne is beszéljünk róla…

csináljunk úgy, mintha

minden a legnagyobb rendben lenne,

halászlé és mákosbeigli,

zserbó meg a hókifli,

s még egy pohár búfelejtő itóka,

együnk – igyunk,

addig sem beszélünk,

holnapra elfelejtjük,

amit valóban érzünk,

s bágyadt álmosan

vicsorgó mosollyal tapsikolunk

az álszivárványhíd alatt,

ó milyen boldog a karácsonyunk

és szent meggyőződéssel hisszük,

aki nincs velünk,

- az ellenünk(!)